Paraziták – Gyakoribb problémák, mint hinnénk

Sokan úgy gondolják, hogy a parazitás fertőzések elsősorban a fejlődő országokat érintik. Valójában azonban a fejlett világban – így Magyarországon is – gyakrabban fordulnak elő, mint azt elsőre feltételeznénk. A fertőzések gyakran enyhe, nem specifikus tünetekkel (pl. hasmenés, hasi fájdalom, fáradékonyság) jelentkeznek, így felismerésük nehézkes lehet – különösen akkor, ha nem gondolunk rájuk. A mintavétel a terápia megkezdése előtt történjen.

Terápiát követő kontrollvizsgálat a mintavétel a kezelés befejezését követően 10 nap múlva történjen az alábbi kivételektől eltekintve: diphyllobotriosis 56 hét múlva, taeniosis 23 hónap múlva, schistosomosis 1, 3 és 12 hónap múlva. A vizsgálati anyagot 1-2 napon belül a laboratóriumba kell juttatni.

GM Laborban elérhető szolgáltatásaink

Mintavételi lehetőségek

A laboratóriumban lehetőség van helyben történő mintavételre előzetes időpont-egyeztetés alapján. A vizsgálatok elvégzésére az alábbi mintatípusokat tudja feldolgozni a laboratórium:

• széklet
• vér
• vizelet
• bőrbiopszia vagy egyéb váladék
• kontkaklencse mosó folyadék, taroló
• üvegtesti folyadék
• liquor

A mintavétel szakszerű lebonyolítását képzett egészségügyi szakemberek végzik, higiénikus és komfortos környezetben.

Behozott minták feldolgozása

A páciensek által más intézményben vagy otthon gyűjtött mintákat is fogadjuk, amennyiben a mintavételi körülmények és azok szállítása (összességében a preanalitikai folyamatok) megfelelő körülmények között történt. Munkatársaink szívesen adnak útmutatást a mintavételi edények beszerzéséhez és a megfelelő tárolási feltételekhez. A tájékoztatók a www.gmlabor.hu honlapon is elérhetőek pácienseink és a szakmai személyzet számára.

A laboratóriumban alkalmazott diagnosztikai módszerek

Laboratóriumunkban számos módszer áll rendelkezésre a különböző paraziták kimutatására. Szakembereink az anamnézis és a szakirodalom vonatkozó információinak figyelembevételével választják ki a leginkább megfelelő módszert vagy módszereket, melyek egymást kiegészítve szolgálják a pontos diagnózist:

• Fénymikroszkópos vizsgálatok: natív és festett kenetek vizsgálata sok éves szakmai tapasztalattal rendelkező kollégáink által.
• Parazita-tenyésztés: speciális táptalajokon történő szaporítás és ezt követő azonosítása a lehetséges kórokozóknak.
• Szerológia: Az immunrendszer által a paraziták ellen termelt ellenanyagok és antigének kimutatása (immunkromatográfiás tesztek, ELISA, immunoblot technikák).
• Molekuláris diagnosztika (PCR): nagy érzékenységű nukleinsav alapú vizsgálatok segítségével történik a paraziták örökítő anyagának a detektálása.

Terápiás tanácsadás és kezelés

Laboratóriumunk alappillére, hogy egy laboratóriumi eredmény csak annyit ér, amilyen a mellé biztosított tanácsadás, mely szükség esetén terápiás javaslattal zárul. A parazitológiai diagnosztika orvosi szaktanácsadással párosul, így szükség esetén a páciens teljes körű terápiás felvilágosítást kap és a receptköteles gyógyszerek is felírhatók számára. A kezelési javaslat mindig az adott parazita faj, a beteg állapota, kora és társbetegségei alapján történik. Ezen felül javaslatot teszünk az esetleg szükséges terápia sikerességét ellenőrző vizsgálatokra is.

Laboratóriumunk a következő paraziták azonosítására és kimutatására specializálódott:

Blastocystis hominis

A B. hominis ubiquitaer protozoon, bélben élő egysejtű parazita, amely világszerte elterjedt.A B. hominis leggyakrabban diagnosztizált bélparaziták egyike. Világszerte előfordul, a fertőzöttség az adatok szerint széles értékek között található (1). Általában, a rendelkezésre álló adatok szerint, a fejlett országokban a B. hominis fertőzés 1,5-10%-ig, a fejlődésben lévő országokban pedig 30-50%-ig terjed, a gyakorisága nagyobb a trópusi és szubtrópusi éghajlatban és a jelentések szerint a leggyakrabban diagnosztizált humán bélparazita. A Bár sok esetben tünetmentes hordozás jellemző, bizonyos embereknél – főként immunszupprimáltaknál vagy irritábilis bél szindrómában szenvedőknél – hasi panaszokat, puffadást, hasmenést, émelygést, gyengeséget okozhat. B. hominist könnyen összetévesztethető az Entamoeba histolyticaval. Az utóbbi évtizedekben számos cikk jelent meg a B. hominisről, ennek ellenére patogenitása még mindig vitatott. Egyes szerzők szerint a patogenitása csak akkor bizonyítható, ha más bakteriális, vírusos, gombás vagy egyéb parazitás fertőzések, valamint immunhiányos állapotok kizárhatók. A fertőzés sokszor nem mutatható ki egyetlen székletmintából, ismételt vizsgálat javasolt.

Acanthamoeba spp.

Acanthamoeba spp. az egyik legelterjedtebb protozoon a környezetünkben. Mindenütt megtalálható: természetes vizekben, édesvizű tavakban, úszómedencék termálvizében és a talajban, ahol élni és szaporodni is képesek. Elsőként 1973-ban D.B. Jones diagnosztizálta az Acanthamoeba sp. által okozott emberi megbetegedést. Az emberi szervezetben nagyon ritkán fordul elő, de bekerülve a szervezetbe komoly megbetegedéseket okozhatnak. Két, klinikailag jól elkülöníthető kórkép jelentkezhet: a granulomatozus amoeba enkefalitiszt (GAE) és szaruhártya gyulladást (keratitis) (2). A keratitist okozók 95%-os esetben kontaktlencse viselőknél fordulnak elő ábra 2., encephalitis (3) főleg immunhiányos betegek (szervtranszplantáltak, HIV fertőzöttek) esetében alakulhat ki.

Enterobius vermicularis (cérnagiliszta)

Hazánkban a leggyakoribb féregfertőzés, főként gyermekközösségekben terjed. Fejlett országokban is a lakosság 10%-a fertőzött, de bizonyos kelet európai országokban ez az arány magasabb lehet (4,5). A nőstény egyed éjjelente a végbélnyílás köré rakja petéit, ami intenzív viszketést okoz. A vakarózás miatt gyakori az autoinfekció, így a kezelés során a környezet és a családtagok kezelése is ajánlott. A fertőződés történhet a környezetbe jutott petékkel, mely a szájon át vagy ritkább esetben a petéket tartalmazó por belélegzésével és lenyelésével. A kimatatása egy egyszerű cellux levonat készítésével kimutatható.

Entamoeba histolytica

Évente körülbelül 500 millió ember fertőződik Entamoebával világszerte. Az entamoebosis trópusi területeken endémiás. A közegészségügyi viszonyok romlása, újabban, pedig az immunrendszer károsodását kiváltó betegségek terjedése fokozza az entamoebosis gyakoriságát ezeken a területeken. A növekvő arányú turizmus és migráció, pedig kedvez a mérsékelt égövi országokba történő behurcolásnak is.

A WHO adatai szerint világviszonylatban, az emberek 10%-a fertőzött Entamoeba fajokkal. Leginkább az Ázsiai és az Afrikai régiókban elterjedt, ahol a populáció 80% üríti ezen fajok cystáit (6). Az Entamoeba histolytica invazív amőbás fertőzés kórokozója, amely hasmenéssel, véres széklettel járó vastagbélgyulladást -amőbás dizentéria, valamint máj- és tüdőtályogokat is okozhat. Fontos elkülöníteni a hasonló megjelenésű, de nem kórokozó Entamoeba dispar fajtól – ezt csak molekuláris vagy szerológiai vizsgálattal lehet biztosan megtenni(7).

Toxoplasma gondii

A toxoplasmosis egy egysejtű obligát intracellularis parazita. Világszerte előforduló, gyakori fertőzés, amely ép immunrendszer: mononucleosis jellegű tünetek, nyirokcsomó megnagyobbodással jár. Az immunszupprimált: pneumonia, encephalitis, myocarditis. A fertőzés legtöbbször tünetmentes, ám terhes nők magzatja (congenitalis toxoplasmosis-t) és immunhiányos személyek (pl. AIDS-betegek) számára súlyos következményekkel járhat. Elsődleges fertőzés esetén vertélés vagy a magzatnál fejlődési rendellenességek, hydrocephalus vagy látásromlás alakulhat ki. A congenitalis toxoplasmosis leggyakoribb esete az univesiti amely lehet mind a született és a szerzett fertőzésekben. Szerológiai és nukleinsav kimutatásán alapuló vizsgálattal kimutatható. Köztigazdái házikedvencek is lehetnek. Végső gazdáik a macskafélék (köztük a házimacskák). A felmérések alapján az emberiség egyharmada átesett Toxoplazma fertőzésen.

Echinococcus fajok^1,15

E. granulosus:

A cisztás echinococcosis kórokozója, leggyakrabban a májat, ritkábban a tüdőt érinti. A fertőzés hosszú ideig tünetmentes lehet, a megnagyobbodott ciszta fájdalmat vagy szervi funkciózavart okozhat.

E. multilocularis:

Invazívabb faj. Tumorhoz hasonló elváltozásokat okoz, elsősorban a májban. Terjedése összefüggésbe hozható rókák jelenlétével, nyers vadbogyók fogyasztásával.^15,16

Filarioidosis / Dirofilaria spp.^19,20

Eredetileg kutyákban élő fonálféreg, amely szúnyogok közvetítésével kerülhet emberbe. Hazánkban kutyában való előfordulásáról első ízben 1998-ban számoltak be. Az első hazai eset is bizonyítja, hogy ez az élősködő terjedőben van Európában. Emberben a lárvák nem fejlődnek kifejlett féreggé, de a bőr alatt vagy a kötőhártyában csomót, duzzanatot képezhetnek. A diagnózis gyakran műtéti eltávolítás után, nukleinsav vizsgálattal (PCR) történik. Valószínűleg gyakoribb lehet, mint ahogy gondoljuk, de jelenleg egy aluldiagnosztizált kórokozó. Ennek oka lehet:

• a fertőtött köztigazda szúnyogok terjedése,
• a kutyákkal való külföldre utazás,
• a turizmus ugrásszerű növekedése,
• valamint a fertőzöttség fel nem ismerése

Demodex folliculorum és brevis (szőrtüszőatka)

Henle és Berger nevéhez fűződik a szőrtüszőatka felfedezése 1841-ben. Elsőként Owen 1843-ban a Demodex genusba sorolta, viszont a két fajt Akbulatova különböztette meg egymástól még 1970-ben. A D. folliculorum hossza 272-480 µm. A D. brevisrövidebb, hossza 128-176 µm. A hímek rövidebbek a nősténynél. A patogenitásuk továbbra is vitatott annak ellenére, hogy a szőrtüszőatkák már több mint másfél évszázada ismertek. Az utóbbi évben egyre több közleményben számoltak be kórtani jelentőségükről immunszupprimált és immunkompetens betegek kapcsán.^1,21,22 A fertőződés közvetlen érintkezéssel közvetítésével történik pl. ágynemű, törölköző stb. A főként érintett testrészek: homlok, orr, szemhéjak, arc, periorális régió. Az atka a bőrben, a szőrtüszőkben és a faggyúmirigyekben él. Egész fejlődése a folliculusokban zajlik le, valószínűleg csak a kifejlett egyed vándorol a bőrön.

Forduljon hozzánk bizalommal!

Parazitológiai laboratóriumunk a pontos diagnózis és a célzott terápia elkötelezett híve...

📞 Időpontfoglalás és további információ: +3612401880
🌐 Online időpont foglalás: https://gmlabor.hu/idopont-foglalas-bejelentkezes
📍 Cím: 1036 Budapest, Lajos utca 74-76. I. emelet

Hivatkozások jegyzéke:

1. Orvosi parazitológia | Belgyógyászat | Medicina Könyvkiadó Webshop. https://www.medicina-kiado.hu/kiadvanyaink/szak-es-tankonyvek/belgyogyaszat/orvosi-parazitologia/?srsltid=AfmBOoqte1fA2XqcYbYn9nitBm46hTySDQwl_6_QMNuOwEIc6M2Mhkom/.
2. Harrison’s Principles of Internal Medicine, 20e | AccessMedicine | McGraw Hill Medical. https://accessmedicine.mhmedical.com/book.aspx?bookid=2129.
3. Potaturkina-Nesterova, N. I., Il’Ina, N. A., Bugero, N. V. & Nesterov, A. S. Characteristics of Factors of Protozoa Blastocystis hominis Persistence. Bull Exp Biol Med 161, 804–805 (2016).
4. Acanthamoeba polyphaga keratitis and Acenthamoeba uveitis associated with fatal meningoencephalitis - PubMed. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/1064220/.
5. Orosz, E. et al. Clinical course of Acanthamoeba keratitis by genotypes T4 and T8 in Hungary. Acta Microbiol Immunol Hung66(3):289-300. (2019) doi: 10.1556/030.66.2019.008.
6. Friesen, J. et al. Detection of Enterobius vermicularis in greater Berlin, 2007-2017: seasonality and increased frequency of detection. Eur J Clin Microbiol Infect Dis 38, 719–723 (2019).
7. Olivares, J. L., Fernández, R., Fleta, J., Ruiz, M. Y. & Clavel, A. Vitamin B12 and folic acid in children with intestinal parasitic infection. J Am Coll Nutr 21, 109–113 (2002).
8. Amoebiasis - PubMed. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/9100475/.
9. Orosz, E., Perkátai, K., Kapusinszky, B., Farkas, Á. & Kucsera, I. Real-time PCR assay for rapid qualitative and quantitative detection of Entamoeba histolytica. Acta Microbiol Immunol Hung 59, 451–460 (2012).
10. Bobić, B. et al. Epidemiology of Taenia saginata taeniosis/cysticercosis in the Russian Federation. Parasit Vectors 11, (2018).
11. Garcia, H. H., Gonzalez, A. E. & Gilman, R. H. Taenia solium Cysticercosis and Its Impact in Neurological Disease. Clin Microbiol Rev 33, (2020).
12. Giannone, B., Hedrich, N. & Schlagenhauf, P. Imported malaria in Switzerland, (1990-2019): A retrospective analysis. Travel Med Infect Dis 45, (2022).
13. Malaria Diagnostic Tests | Malaria | CDC. https://www.cdc.gov/malaria/hcp/diagnosis-testing/malaria-diagnostic-tests.html?utm_source=chatgpt.com.
14. Horváth K. et al. Possibilities for rapid and quantitative detection of Toxoplasma gondii; a comparative study of different PCR methods. Klin. Kísérl. Lab. Med., (Clin. Exp. Lab. Med.) 31, 117-122. (2004).
15. Kinga K. et al. Acute peritoneal propagation of alveolar echinococcosis in a 12 years old child. Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica (manuscript number: 2504) in press. (2025).
16. Rinaldi, F. et al. Cystic echinococcosis of the liver: A primer for hepatologists. World J Hepatol 6, 293–305 (2014).
17. About Giardia Infection | Giardia | CDC. https://www.cdc.gov/giardia/about/index.html.
18. Szénási Zs. et al. Prevalence and molecular biologic characterization of zoonotic protozoa, Giardia duodenalis in humans and animals with special reference to laboratory diagnostic and epidemiologic aspects. Acta Microbiol. Immunol. Hung., 52, 157-158. (2005).
19. Éva, F. & Zsolt, V. Ajánlás Kutyák És Macskák Dirofilaria Repens És Dirofilaria Immitis Okozta Fertőzöttségnek Megelőzésére És Gyógykezelésére. (2009).
20. CDC - DPDx - Dirofilariasis. https://www.cdc.gov/dpdx/dirofilariasis/index.html.
21. Jansen, T., Kastner, U., Kreuter, A. & Altmeyer, P. Rosacea-like demodicidosis associated with acquired immunodeficiency syndrome. Br J Dermatol 144, 139–142 (2001).
22. Holmes, R. B., Martins, C. & Horn, T. The histopathology of folliculitis in HIV-infected patients. J Cutan Pathol 29, 93–95 (2002)